2013. április 12., péntek

Sorozatok

Nem mind most készült, de fotózásig most jutottam velük.


Az ásványos medálkát már ametisztben elkészítettem, majd hegyikristállyal is. Most újra ametiszttel kicsit nagyobban, szodalittal, tigrisszemmel, valamint a kedves kis barna csilli-villi nem napkövemmel, merthogy ez nem az, ez valami más...

Ezekből a csavarodó huncutságokből kettő-kettő van.

A csiga-bigákat pedig muszáj volt több színben és méretű gyönggyel elkészítenem, csak tudnám eldönteni, hogy melyik legyen az enyém!!! A hatásáról könyvet lehet írni! Már! Többször megszólítottak már idegenek, annyira tettszett nekik, majd ha szóbajött, hogy én készítettem... hát mondanom sem kell, hogy én voltam a sztár :D 


Ebből a karkötőből nem régen mutattam egy kéket, hát itt vannak az utódok!



2013. április 2., kedd

Azt is megmondom, hogy mit

Hujujuj.
Nagy nap ez a mai. Vagyis már nagy volt a tegnap és a tegnapelőtt is.
Új tehnikát próbálgattam a napokban és ma már két ékszert is készítettem. Nem nagy dolog, de büszke vagyok rájuk. Amint lefotózom őket, mutatom, bár addig ki tudja még hányat gyúrok össze :D
És a nagy tanulság: Nem biztos, hogy a vékonyabb anyaggal kell gyakorolni... de legalább kellemes meglepetés szembesülni vele, hogy a keményebbbel könnyebb dolgozni.
Remélem minnél előbb hozzájutok megfelelő mennyiségű és minőségű anyaghoz, hogy nyugodt szívvel tudjam faricskálni őket :D

Itt vannak!!!!


2013. március 27., szerda

Csak egy gondolat

Lehet nem néztem elég alaposan utána a témának, de ha abból következtetek, amikről tudomásom van, akkor szépen néznének ki a magyar osztályok, minden sokadik gyereknek lenne egy testőre, mert lehente, nem? Hány meg hány magyart fenyegetnem meg nap, mint nap, nekik miért nincsen testőrük? Elvégre egyformák vagyunk, vagy mégsem? Vagy nekik vannak igazán testőreik?

Komolyan vesszük mi magunkat? (Bár ezt a mondatot nem ezen a nyelven kellene feltennem, nem nekünk szól.)

Ha románul irnám meg ezt a posztot, lehet már nekem is két jegyet kellene vennem egy utazáshoz, hiszen nem várhatnám el, hogy a kedves testőröm önköltségén utazzon velem...

Nincsen már sok hátra...

2013. március 26., kedd

Spanyol viasz

Bájos kis darab, nemde?
Tessék csak bátran szemügyre venni. Egyszerű, de mégis van valami kecses benne, mind közül a legnőiesebbet elajándékoztam Áginak, remélem küld egy közös fotót, amint lesz.   
  
                         

Nagyon megörültem, amikor megszültem ezt a formát, rajzolgattam, gondolkoztam, alakítgattam, és TÁDÁÁÁÁM. Ez lett a tökéletes forma.
 Ámde. 


Rá kellett döbbenem egy kísérteties hasonlóságra. Ebből a karkötőből is legalább hármat készítettem már, csak a kékről találtam képet, de van nálam egy fekete és egy zöld is, remélem hamarosan őket is sikerül lencsevégre kapni. Fájt a döbbenet, a felismerés, hogy csupán arányaiban más...
Amikor elsőre kitaláltam miért nem örültem ennyire?
És miért nem jegyeztem meg ezt a formát?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...