2013. március 27., szerda

Csak egy gondolat

Lehet nem néztem elég alaposan utána a témának, de ha abból következtetek, amikről tudomásom van, akkor szépen néznének ki a magyar osztályok, minden sokadik gyereknek lenne egy testőre, mert lehente, nem? Hány meg hány magyart fenyegetnem meg nap, mint nap, nekik miért nincsen testőrük? Elvégre egyformák vagyunk, vagy mégsem? Vagy nekik vannak igazán testőreik?

Komolyan vesszük mi magunkat? (Bár ezt a mondatot nem ezen a nyelven kellene feltennem, nem nekünk szól.)

Ha románul irnám meg ezt a posztot, lehet már nekem is két jegyet kellene vennem egy utazáshoz, hiszen nem várhatnám el, hogy a kedves testőröm önköltségén utazzon velem...

Nincsen már sok hátra...

2013. március 26., kedd

Spanyol viasz

Bájos kis darab, nemde?
Tessék csak bátran szemügyre venni. Egyszerű, de mégis van valami kecses benne, mind közül a legnőiesebbet elajándékoztam Áginak, remélem küld egy közös fotót, amint lesz.   
  
                         

Nagyon megörültem, amikor megszültem ezt a formát, rajzolgattam, gondolkoztam, alakítgattam, és TÁDÁÁÁÁM. Ez lett a tökéletes forma.
 Ámde. 


Rá kellett döbbenem egy kísérteties hasonlóságra. Ebből a karkötőből is legalább hármat készítettem már, csak a kékről találtam képet, de van nálam egy fekete és egy zöld is, remélem hamarosan őket is sikerül lencsevégre kapni. Fájt a döbbenet, a felismerés, hogy csupán arányaiban más...
Amikor elsőre kitaláltam miért nem örültem ennyire?
És miért nem jegyeztem meg ezt a formát?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...